Új vezérigazgató
A Tranzakciós főosztály nagyszájú, mindenkivel barátkozó pályakezdő munkatársaként a Ház legillusztrisabb emeletén dolgoztam.
Ugyanis az 5. emelet két dologról volt nevezetes: az 510-es szobáról, mert a Konstrukciós osztály bonyolításában dolgoztak a Cég legszebb csajszijai, (és ez hatalmas elismerés volt, hiszen a 70- es, 80- as években közismerten a Szép u.2. adta a város legszebb, legdögösebb, akkortájt igencsak cosmopolitannek számító hölgyeit, ez is megérne egy-két megemlékezést) és ezen az emeleten volt még a Szakszervezeti, a Személyzeti és a Pártiroda, no meg itt volt a Vezérigazgatóság is.
Ez utóbbi lett a vesztem.
Egy kellemesnek induló napon kedvenc Fábi Ági kolléganőm megkért, hogy menjek át a vezérigazgatói titkárságra, mert jött egy igen fontos üzenet csőpostán (csőposta emeletenként csak két szobában volt, mi a titkársághoz tartoztunk).
Mit sem sejtve mentem át az akkor éppen igazgató nélküli igazgatóságra, ahol a titkárnő helyén egy idősebb, nyugdíjas látszatát keltő, nekem akkor bácsikának tűnő úr üldögélt.
Miután megtudakoltam, hogy ő is a titkárnőt várja, letelepedtem mellé és jól elbeszélgettem vele, hogy addig se unatkozzon. Elmeséltem minden vállalati pletykát, amit a pár hónapos ott tartózkodásom alatt megtudtam a Cégről. Különösképpen, hogy ki kinek a barátnője és ehhez hasonló, igen komoly témákat, amikre úgy gondoltam egy nyugdíjas igencsak kíváncsi lehet, majd biztosítottam róla, hogy mindig ráérek egy kis beszélgetésre, és a főnökeim nagyon rendesek, nyugodtam jöjjön be a szobánkba, még a szobaszámot is megadtam. Majd a csőposta tartalmával távoztam.
Mivel elég sokáig elmaradtam, a beszélgetésről kedvenc osztályvezetőmnek, Fehérvári Zsuzsának is beszámoltam, és kértem, hogy ha ez a helyes bácsi bejön, ők is fogadják majd szeretettel.
Egy óra sem telt el, mikor hívatták Zsuzsát, hogy bemutassák az új vezérigazgatónak, Darvas elvtársnak, aki természetesen nem volt más, mint az én nyugdíjas bácsikám. De a javára írandó, hogy Zsuzsának megköszönte a meghívást, és néha, néha be is nézett a szobánkba. Közben telt múlt az idő, a Konstrukciós osztályról átkerültem a nevezetes 510-es szobába!
Új vezérigazgatónő
Egy nap a titkársággal egy folyosórészen lévő mosdóba kézmosás közben összeakadtam egy ötvenes, telt karcsú hölggyel, és mivel a vezérigazgató titkárnője éppen beteg volt, úgy gondoltam ő helyettesíti.
Szokásom szerint elkezdtem az ismerkedést. Bemutatkoztam, és elmesélten neki, hogy miért fogja itt jól érezni magát. „Bemutattam” az emeleten dolgozókat, s mivel igen érdeklődő volt, röpke negyedóra alatt mély ellemzést adtam a vállalat egészéről.
Elmagyaráztam neki azokat a „fontos” dolgok, amiket nem árt, ha tud ahhoz, hogy képben legyen, mint jó titkárnő. Majd, ahogy visszaemlékszem – és később több százszor visszahallottam – közöltem, hogy ez nagyon liberális cég, és ne féljen, nem kell agyon dolgoznia magát, főleg, mert most éppen nincs vezérigazgató.
Mire megszólalt, de van, és bemutatkozott Szabó Józsefné vagyok.
Mondanom sem kell, hogy ezek után, amikor belépett az új vezérigazgató-helyettes, Tomor János, azonnal megmutatták, nehogy – mivel a konfekció iparból érkezett – varrassak magamnak vele egy nadrágot.
Fábi Ági: Pályafutásom első közvetlen főnöke volt, és nála jobb, okosabb, emberibb vezetőm soha nem volt, noha jó pár munkaviszonyban eltelt év van mögöttem.
Ha ő kerül szóba nekem mindig a PARITÁS jut eszembe. Belépésem után egy héttel kérésemre elmagyarázta a számomra akkor még kínainak tűnő, misztikus és izgalmas, titokzatos és szexi szót, PARITÁS. Rám nézett, és rögtön felismerte, teljesen felesleges belebonyolódni, ezért csak ennyit mondott: a paritás az paritás!
Később aztán valójában megtudtam, mi is ez a külkertechnikai kifejezés, de akkor már egyáltalán nem tűnt szexí kedves, titokzatos szónak.
Bár évtizedek teltek el azóta, a Hungarotexen belül is megjártam több osztályt, Ágival a mai napig tartom a kapcsolat, és ezúton is köszönöm, hogy elindított, lazán, humorral és nagyvonalúan.
Tobak Gy. Viktória
