A képet Vitályos József (Tojás) készítette az emirátus jelképénél, a víztornyoknál..
Kuvait a Közel-Kelet egyik apró országa. Északnyugatról Irak, délről Szaúd-Arábia határolja, keleti partjait a Perzsa-öböl mossa. A Malévnek a 70-es évek végén, már heti egy alkalommal közvetlen járata volt ide, TU-154-es gépekkel, mintegy hat órát kellett repülni. A repülőjegy – turista osztályon 12 ezer forint volt!
Napfény, arany, gazdagság, egzotikum - jó napidíj, az arany grammja 10 csak dollár, izgalmas a feladat - ki ne akart volna bekerülni az Utazó Nagy Csapatba?
De az utazásról kizárólag az Istenek Tanácsa döntött!
Közel egy évig tartott a felkészülés, a tervezés, a próbák, az utazó kollekció és az utazó stáb összeállítása.
Ezen a bemutatón az OKISz Labor Labor kollekciója volt a sztár, na meg a (szinte) kizárólag szőke hajú karcsú, magas modellek. Az OKISz Labor művészeti vezetője Várnai Zsóka, - aki azért főleg a nagy KGST kollekciók létrehozásában jeleskedett - ez alkalommal nagyon kitett magáért, gyönyörű, "míves" ruhákat tervezett a show-ra, a magyar népművészet elemeinek felhasználásával.
A kiállítás nyitása mindig nagy protokoll ceremóniával járt együtt, ez alkalommal is így történt. Piros-fehér illetve zöld - ripsz selyem- ruhába öltöztették a lányokat, akik kenyérrel, sóval, bársonypárnára készített ollóval várták a prominenseket a megnyitón. A ruhák olyan meseszépek voltak, hogy méltán arattak sikert a sejknék köreiben is (minden ruha a saját színeivel volt gazdagon kislingelve, azsúrozva, csípő tájon földig érő hatalmas masnikkal ellátva - pazar volt!)
A lányokat, és a nőnemű kísérőiket külön meghívták a helyi hárembe, hogy a bentlakók a kényelmetlen csador nélkül élvezhessék a látványt, mert ott természetesen előadták a teljes bemutatót, zenére. A lányok, és a delegáció más nőtagjai is szép, és értékes ajándékokat, arany nyakláncot, karkötőt, kaptak a sejkáktól, s fellépésért. Külön nagy feladat volt azok haza-csempészése.
Na, erre azért voltak jól bevált technikák, de ki tudja, hogy erről, akár még ennyi év eltelte után is - szabad-e beszélni? Szóval, volt aki az arckrémes tégelyébe rejtette – bele a krémbe- majd visszacsomagolta a celofánt "eredetire", volt aki egy csokor virágba, amit a kezében lóbálva hozott el a vámosok előtt - akkor még nem volt röntgen a reptereken… de ez ma már történelem.
A férfiakat eközben a sejk látta vendégül. A dúsgazdag úr hatalmas vacsorát adott a palotájában, helyi szokás szerint a földre terítettek, szék és főleg evőeszköz egyáltalán nem volt a teremben. A delegáció-vezetőt, mint díszvendéget a sejk jobbjára ültették, - szerencsétlen - ő kapta a legeslegjobb falatokat - egyenesen a sejk (király) kezéből.
A vacsorát, hatalmas kerek réztálon hozták be, zöldséges rizs-ágyon volt felhalmozva a sok finom falat, a gyenge-húsú, párnapos kecskegida és szopós-bárány húsocskái, a tál tetején pedig ott díszelgett a főattrakció, a boldogtalan állat szeme. Ezt a szemet a mindenkori díszvendég kapta.
Ezen az estén is ez történt! A meglehetősen nagyméretű, birka szemet fogta a nagy sejk és saját kezűleg helyezte az (öklöndözését éppen minden erejével leküzdeni készülő) Hungarotex vezető szájába.
Na, de mindent üzletért!
Kollégánk, (E.T. , a független SZB titkár) hősiesen lenyelte a jókora birka-szemet, de úgy érezte közben, hogy valaki a hasából nézeget kifelé... Rögtön megfordult vele a világ, ezért gyorsan elnézést kért, kirohant és egy titkos helyen "megtámadta" a saját, rutinosan e-célra rendszeresített, és az öltönye belső zsebébe rejtett laposüvegét, jól meghúzta az áldott viszkit, és sietett vissza a vacsorához.
Remélve, hogy a többi szem már elkelt.
A vendéglátók szerveztek még egy esti kirándulást is a sivatagba, ahol az ezerszínű naplementében, igazi kardámonos, szabad tűzön főzött arab kávéval kínálták az elámult magyarokat....
A Hungarotex-Kuvait, a HUKU vegyesvállalat kinti tulajdonosa Mr Abu Taqa (palesztin üzletember) volt, imádott Magyarországra jönni, imádta a magyar kaját, a magyar piát és főleg a magyar lányokat...
"Udvarlási" szövege nem volt túl komplikált, vagy emelkedett, inkább "célratörőnek nevezetjük.. valahogy így őrizte meg a szájhagyomány - kár, hogy utánozhatatlan kiejtését itt nem lehet igazán visszaadni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése