Amikor a Hungarotex Négyszög (Párt, Szakszervezet, Vezérigazgató és Személyzeti főnök – mai nevén háeres) jóváhagyta az ovék és a főovék által beterjesztett aktuális féléves utaztatási tervet, azok a szerencsések, akik szerepeltek benne, utólag elkészítették az Útitervet. (Azaz a gombhoz a kabátot.)
Az Útitervet a KÁF Államközi Főosztálynak kellett benyújtani, ahonnan – ha már mindenki véglegesen jóváhagyta azt, a KKM-be (Külker Minisztériumba) utazott a Nagy Mű.
Igyekszem felidézni, hogy mi minden szerepelt benne – bocs, ha valami kimarad, nincs példányom, csak az emlékem, az meg néha csal….illetve megcsal.
Fejlécen: Reláció (tőkés, szocialista)
Devizakeret: saját vagy Hungexpo, vagy Mahir, Interpress, stb.
Kiküldetés helye (ország, város…)
Kiküldetés ideje 197x…. tól – ig, összesen ….x nap
Kiküldetés célja (Feladatterv)
Na, itt azután a sok valóban jogos és értelmes kiküldetés részletezése mellett – feladatterv címén tetemes mennyiségben születtek a bődületes hablatyok, címzetes baromságok.
Egyszer az Államközi Osztályról visszahoztak egy briliáns Feladat-tervet, hogy segítsünk már átírni. A legnagyobb főnökök, sokszor titokzatos útitervét a kisebb – beosztott – főnökök készítették. Ők igen sokáig vajúdtak a valóságos, és komoly feladat megalkotásával, ezért a mondatok egy idő után, valószínűleg az átírásoktól, a variálástól, nyelvileg- és tartalmilag is, teljesen elveszték az értelmüket.
A főnök-bácsik nem titkoltan, imádtak olyan rendezvényre utazni, ahol divatbemutató is volt, és naná, hogy nem a ruhák miatt…
Az Államköziről visszahozott Feladat-terv, amit nem voltak hajlandók a KKM-be továbbítani, a maga nemében, a feladattervek egyik legszebb gyöngyszeme, így szólt
XY elvtárs, delegációvezető, naponta többször, ”ad hoc” jellegű bemutatót végez, élő modelleken…
(És ezt mi „vizuálisan” azonnal el is képzeltük….)
Viszont az Igazi, jól megszerkesztett Feladatterv, nagy segítséget jelentett a kiküldöttnek. Tartalmazta napra, órára, kivel mikor kell tárgyalni, tartalmazta az ügyfelek nevét, telefonszámát, a tárgyalás helyszínét. Nem is csoda, ha az „ekkora hatalmas titkokat” tükkösíteni kellett.
Ha nem volt jóváhagyott Feladatterved, nem kaphattál repülőjegyet, nem foglaltathattál szállást, nem igényelhettél napidíjat sem. Tehát nagy kincs volt. Ezt a kincset előre ki kellett küldeni a kirendeltségre, illetve a vállalati kiküldöttnek.
Ha többen utaztak ki egy helyre, akkor „ésszerűsítették” a dolgot, és lehetett „csoportos” feladattervet beadni.
Ugyanígy működött az Úti jelentés is, amelyet hazaérkezés után x órával, de valami érthetetlenül rövid idő után le kellett adni. Ha jó volt a feladatterv, az egészet átírtuk „múlt időbe” itt voltunk, ott voltunk, ezt tárgyaltuk, azt tárgyaltuk, és nem kellett sokat cicózni…a kör bezárult, minden le volt szépen papírozva!
2. számú úti jelentés
Ilyet – nekünk beosztott propagandista, reklámista, kiállítás szervező, senki-kis páriáknak - csak igen ritkán kellett írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése