A város egyik fő nevezetessége, a Szent Tamás-templom, amelynek a 18. században J. S. Bach volt a karnagya, majd orgonistája. A város déli részén magasodó Népek Csatája Emlékmű a Napóleon felett aratott győzelmet hirdeti.
.Lipcse az 1949-ben megalakult Kelet-Németország második legnagyobb városa lett, gazdasága a szocializmusban erősen visszaesett. De a középkortól kezdve megrendezett lipcsei vásár ekkor is megőrizte rangját, a KGST országok legnagyobb vására volt.
Hungarotex Lipcsében
Lipcse olyan volt a kiállítás szervezésben, mint a kötelező tánc a műkorcsolyában. Ha valakit Lipcsébe küldtek kiállításra, azt (Moszkvához hasonlóan) nem lehetett „lemondani”, oda félholtan is ki kellett menni.
A Hungarotex főleg a Lipcsei Őszi Nemzetközi Vásáron vett részt. Voltak stabil kiutazó kollégák, akik minden évben (csak) ide mentek. Ők azonban tudtak MINDENT, azaz mit hol lehet kapni és mit érdemes venni.
Nekem egyszer nyáron volt a térdemben porcműtétem, a lábam még ősszel is fájt (nagyon), ennek ellenére szeptemberre beosztottak Lipcsére. Nagy PECH! Kényelmetlen város, egy kényelmetlen országban. Annyi gyaloglással, ami egy hosszú, bűnbánó zarándokútra is elég lett volna.
Szállás
Igazi, azaz szállodai hotel-szoba csak a legeslegnagyobb főnököknek járt, mi „földi halandók” magánszálláson laktunk. Ez - ha szerencséje volt az embernek – még akár „jó is lehetett”. De legtöbbször nem volt az.
Nekem sem volt túl nagy szerencsém, mert jó távol a kiállítástól, egy eléggé sokgyermekes családnál a gyerekszobát kaptam meg, kicsi, rövid, kemény, kényelmetlen ággyal.
A fürdőszobában két kis levelezőlap volt a csempére ragasztva, az egyiken Hajdúszoboszló, a másikon a Balaton volt látható. El is dicsekedtek szegények, hogy ők minden évben mennek külföldre, Magyarországra.
A pici panel-fürdőszobában rengeteg száradó kis frottír mosdókesztyűt találtam, a családtagok ritkán (vagy talán soha nem) fürödtek, ezekkel a kis színes kesztyűcske-rongyocskákkal törölgették magukat alul is, meg fölül is. Brrr…..
Nekem eléggé aggódva szóltak – és tényleg jóindulatúan, hogy – már nehogy félreértsem, nekik ingyen van a meleg víz, és nem érdekes, ha ész nélkül folyatom, - de nem lesz-e nagy bajom abból, hogy naponta kétszer is zuhanyozok?
Éberség
Megfigyeltem, hogy amikor hazamentem, azonnal vagy lehalkították, vagy még inkább lekapcsolták a tévét. Hát persze, hogy nem a helyi adást nézték, hanem a jó kis nyugatit…. Én azért annyira nem tudtam jól németül, hogy ezt rögtön, kapásból meg is állapítsam.
Abban viszont ők nem bízhattak, hogy tényleg nem vagyunk annyira szemetek, hogy ez ügyben felnyomjuk a háziakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése