Ha egy új dolgozó lépett be a Hungarotexbe, akkor kötelező munkavédelmi- és tűzvédelmi oktatásban részesült. Ezt az oktatást természetesen az arra kijelölt szakember, azaz egy főállású rendész végezte. A dolgozó aláírta, hogy megértette az oktatást, és már mehetett is dolgozni.
Persze ez az oktatás nem egy életre szólt, és időnként úgy érezte a Cég, hogy az ismeretanyagot fel kell frissíteni, és ez kollektív továbbképzés formájában következett be. A helyszíne a földszinti Kultúrterem volt, és ha túl hosszúra sikerült, akkor rendszerint botrányba fulladt a dolgozó(nők) fegyelmezetlensége – röhögése miatt. (Végül is jól „elvoltunk”, mert halkan beszélgettünk, rajzolgattunk, kötögettünk, a hosszú, kibírhatatlanul uncsi előadások alatt, ki-ki vérmérséklete szerint…)
Történt, hogy egy szép napon új – igen agilis - rendész érkezett Céghez.
Unalmasan egyszerű szürke öltönyéhez izgalmasan rikítószínű, meggy-bordó brokát mellényt viselt. Ez a kedves, alacsony, kicsit túlmozgásos hiperaktív, ember úgy nézett ki, mint egy profi dzsessz-dobos. Gyorsan el is nevezte őt a köznyelv Dzsessz Pityunak.
(Ezt a történetet néhány titkárnő nem pontosan tudta, és előfordult, hogy letelefonáltak a portára, és Dzsessz István Elvtársat kérték a telefonhoz…..) Szóval Dzsessz Pityu komolyan vette a feladatát és megkezdte a munkatársak (95%-ban nők!) kiképzését a tűzoltásra.
Soha nem felejtem el, hogy erősítésként jött egy nagy-termetű, harcsabajszú tűzoltóember a kerülettől, és nagy műgonddal, Pityuval együtt emelgették, rakosgatták egymás mellé, egy asztalra a különféle poroltókat. Mi elhűlve néztük, hogy alig tudták megmozdítani a vadi-új, ultra-modern rakétaformájú szuper-izéket, és majd betojtak, olyan nehezek voltak ezek a kis női „kézi-készülékek.”
Ezek után megkezdődött a bizonyára igen hasznos, de a számunkra eléggé érdektelen oktatás, amelyen ilyeneket mondtak, hogy:
· A kollégákkal nézzük meg közösen, tűz esetén merre tudunk a leggyorsabban a szabadba menekülni az irodaház egyes helyiségeiből.
· Gyakoroljuk a menekülést.
· Ellenőrizzük, hogy minden nyílászáró nyitható, nincsen-e beszögelve, beragadva. A biztonsági rácsok nyithatók-e belülről. (Köztudott, hogy a Ház ablakait valójában NEM lehetett kinyitni, csak a kis bukó ablakokat lehetett leengedni – ha nem volt beragadva)
· Tanuljuk meg, hogy tűz esetén a padló közelében (leguggolva, négykézláb) közlekedjünk, mert itt biztonságosabb. A füst és a hő felfelé száll. Na ezt gyakorolni fogjuk, mert erősíti a combizmainkat, és szép feszes marad. (Ez volt a fitnesz 1975!)
· Ne pakoljunk semmit a folyosókra, lépcsőkre, kiürítési útvonalakra. Baj esetén a tárgyak akadályozhatják a gyors és biztonságos menekülést. Mindig odapakoltuk az összes vackot, rengeteg papírt, karton dobozt, ami nem kellett, igaz, hogy reggelre rendszerint eltüntették a takarítók)
és itt kicsit elbizonytalanodott Pityu és a szép tűzoltóparancsnok – miután rájöttek,hogy ezeket a cuccokat megemelni nekünk kicsit nehéz lesz.
- - Őőőőő, talán próbáljanak tűz esetén találni egy férfit…. aki segíthet– tették még hozzá.
- Na, akkor bent égünk! – jegyezte meg találóan Edit barátnőnk, - a hirtelen támadt halálos csendben - aki ilyen helyzetekben mindig fején találta a szöget.
És erre kitört a hallgatóságból a frenetikus röhögés és egy jó (hosszú) ideig nem volt több tűzvédelmi oktatásban részünk.
És akkor még nem is említettem a jó kis (ugyancsak kötelező, és évente ismétlődő) LÉGÓ tanfolyamokat, ahol azt tanították, hogy az Imprilista Atom Bombának gondosan hátat kell fordítani, amikor leesik, és főleg Isten őrizz, nem szabad belenézni a várható Nagy Villanásba, mert még meg is vakulhatunk, és végül - ez volt a legjobb rész- magunkat egy nagy, vizes lepedővel kell letakarni a sugárzás ellen.
No comment!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése