Csőposta és Igénylés - Kollektív emlékezet 2.

Bauer Pali emléke, ő küldte a címszavakat, én meg megpróbáltam kicsit kiegészíteni... (Küldjétek be ti is a ti emléketeket, biztosan van, ne vesszen el!)

Könnyítés: Bauer Pali volt a milánói igazgató, jelenleg Bécsben él és dolgozik (előtte Toll osztály vezető volt a Hungarotexben, a híres-nevezetes negyedik emeleten.)

Volt a Hungarotexben "mozgó büfé" is (ki emlékszik rá?)  Margitka tolta az emeletes büfékocsit, és felejthetetlen (finom) meleg túrós buktákat árult. Margitkának égig volt tornyozva, tupírozva a haja, olyan volt, mint a Nagy Francia Forradalom idején divatos rizsporos parókák, csak ez nem fehér volt, hanem vörös...

Rejtély, hogy találtuk meg a büfés kocsit, amely mindig a liftnél parkolt, de mindig más emeleten...

Amikor a reklám osztály egy részét (Fináczy Kati, Zám Edit, Blazsek Zsóka, Palancsa Ági, Felkai Jutka és én) kitelepítették a hetedik emeleti szépséges (körpanorámás) szobából a sokkal, de sokkal kisebb és nagyon sötét negyedik emeletibe, a legnagyobb szórakozásunk a szobánkban lévő "Csőposta állomás" volt.
A Csőposta speciális kapszulákban, a legváratlanabb percekben és hatalmas hangerővel érkezett. Mi ezt úgy bosszultuk meg (talán ma már elmondható), hogy a Csőposta-kapszulát visszatettük a csőbe és leglehetetlenebb helyekre szétküldtük a házba. De minden kapszulást. Amikor a Rongyosztály**** jött a postáért, mi mindig letagadtuk, hogy ide bármi is jött volna.
Ebből azért szép nagy balhék kerekedtek, de mi hatan, rendíthetetlen, és főleg ártatlan és felháborodott képpel utasítottunk vissza miden gyanúsítást... biztosan üzemzavar van, mondogattuk. Később nagyon szépen megkértek minket, hogy ne toljunk ki velük, adjuk oda a postát, na, ez hatott, véget ért a móka, és mi odaadtuk a postát
Mindenféle vezetői utasítás történt arra vonatkozóan is, hogy a csőpostát SZIGORÚAN TILOS felbontani, annak aki nem címzettje a küldeménynek. Ha nem a Rongyosztály kapta az üzenetet, akkor naná, hogy felbontottuk! olvasgattuk, de túl sok örömünk nem telt benne. 
Mondjuk olyan "izgalmas" üzeneteken röhögtünk, hogy
-" Vezérigazgató Elvtársnőnek jelentem, a mai napon nem történt semmi!"
Wazze..................

És hát, volt ugye az Igénylés a pincében, Igénylőkönyvvel, szépen aláírva.  
És emlékeztek miket (micsoda nélkülözhetetlen kincseket) is igényeltünk? 
MINDENT! 
Kockás füzetet, minden mennyiségben. (Iskola szezon kezdetkor másfélét, "simát" és vonalasat is.) 
Tollakat, filctollakat, ceruzákat hegyezővel, vonalzókat, gémkapcsokat, tűzőgépet (ez veszélyes volt, mert kilépéskor - amikor már rég elvesztettük, vissza kellett adni!) 
És igényeltünk még sanont, ez valami nagy, kemény karton tartó volt, amibe mindenféle iratot, számlát, megrendelést kellett, lehetett lefűzni, de mi azután  - ha nagy ritkán kérte valaki - SOHA nem találtuk meg őket.
Szerettünk még celluxot is igényelni. (Nagyobb mennyiségben)
Sokirányú felhasználhatósága mellett, ezzel tisztítottuk a fekete bársony zakóinkat. Az egyik kolléganő nézte a tévében a Tatortot, és látta, hogy a nyomozók így rögzítik a bűnjeleket. Na, akkor ez a cellux-csodaszer biztosan a mi bársonyzakónkról is leszedni a koszt, és bevált. (Akkoriban minden divatos nő világos színű, lehetőleg virágmintás bő flokon szoknyát hordott, fekete bársony zakóval. (NSZK, vagy Holland origin...)


És mindenek felett ott volt a pincében PÉTERKE, - állítólag Kossut Lajos leszármazottja -

és hát Ő  sem volt semmi, mindig szívesen ment le hozzá, mindenki…

*****

helyreigazítás

A Rongy-osztály egy ócska szleng volt a Házon belül, bocsánat, és én MINDMÁIG azt hittem, hogy tényleg ez volt a neve.

De nem!

az IGAZI 1523. Textilhaszonáru Osztály néven működött

 

Az osztály másik specialitása, hogy a Ház összesen két! tisztán hímnemű Osztályából ez volt az egyik: Prágai Sanyi, Vándor Ivus, Bárány Robi és Bauer Pál)

(a másik a pamutos társulat volt, Tihanyi, Lukács, Bárkányi,  Aradi, Ottó Joe…