Reklámajándék - bigyolda - Nyugatra és Keletre....

Ha valaki külföldre utazott, jogosult volt 350,- Ft (össz)értékben reklám ajándékot (egyet, vagy többet) vinni az üzleti partnerének.  Ezeket az ajándéktárgyakat a reklámajándéktárgy raktárban lehetett kiválasztani és felvenni. Szép sokrubrikás, ajándéktárgy igénylő lapot kellett kitölteni a kiutazónak. Ezt aláírta a kiutazó, meg az ő közvetlen főnöke, sőt bizonyos értékhatár felett még a főosztályvezetője is.
A külföld, az külföld volt, teljesen mindegy volt, hogy tőkés, vagy szocialista relációba utazunk, a keret összege egyforma volt.

 A legkényelmesebb volt egy-egy szép matyó vagy kalocsai hímzés kivitele, de ezek drágák voltak, sok esetben túl is lépték az adott keretet - és akkor már külön nagyon-nagy főnöki engedély kellett hozzá.  Ezt inkább kihagytuk.  Tapasztalatok szerint, az ügyfél a jó magyar piának örült a legjobban, a Tokajinak, illetve az Unicumnak. Ezt viszont szállítani volt nehéz. Ebben az időben, még nem volt buborékfólia, üvegvédő háló, sőt nem volt kemény-fedelű bőrönd sem, sőt ezek a bőröndök nem rendelkeztek kerekekkel-húzóval sem. Cipeltünk, keményen. Az agyon tömött kézipoggyászban (ami akkor még szintén nem volt kerekeken húzható).
Kényelmes kivihető és elég jó ajándék volt a magyar kozmetikum is, lehetőleg szép díszcsomagolásban. Ha véletlenül nem adtuk át az ügyfélnek - mondjuk, mert éppen pasas volt, akkor mit volt mit tenni, elhasználtuk mi magunk.

Az ajándékok nagyobbik része igazi vérgagyi giccs volt,  olyan silány minőségben, hogy azokat nem is lehetett egy rendes nyugati partnernek oda adni - nem is tettük. Ezek  a tárgyak nagyjából valamelyik nagy szocialista, vagy esetleg egy moszkvai vásáron, specifikáción fejezték be pályafutásukat.

Persze voltak VALUTÁNAK számító szuper reklámajándékok is. Ezek  kizárólag a keleti piacokon találtak gazdára, és közülük toronymagasan kiemelkedik a Skála Áruház  színes plasztik ajándék zacskója, a Mikulásnak öltöztetett Komjáti Ágival a tetején. Ezt a legenda szerint, bármely moszkvai hotelben 1 rubelért vették meg a gyezsúrnaják, esetleg nagyobb tételben is...(ne felejtsük el, hogy a 70-es években a napidíj 13 rubel volt!)

Ugyanitt bomba üzlet volt még, szintén a néhai Skála  Áruház márka terméke a MÉTA tusfürdő és annak társai, a testápoló, sampon, stb.

A Szovjetunióban - persze a farmerek után - a legeslegnagyobb legnagyobb valuta mégis az AMO szappan volt. Ezzel mindent el lehetett érni, ez előtt minden ajtó kinyílt. Három AMO szappannal asztalt lehetett foglalni még a legfelkapottabb, legzsúfoltabb éttermekbe  is, az áruházakban (a Gumban, a Moszkvicska Áruházban, a Gyetszkíj Mír,ben) a pult alól előkerültek a kurrens, sohasem kapható búvárszivattyúk, elektromos fűnyírók, gumicsónakok, színes tévék... egyszóval minden ami, nagy, drága és nehéz.

És hát voltak a raktárban még úgynevezett "szóróajándékok" is, emblémás golyóstollak, kártyanaptárak, slusszkulcstartók is. Ezek a kis értékű tárgyak segítettek kitölteni a keretet. Egy fillért sem hagytunk a Cégben, ha nem volt muszáj. Év végén nagyon kapósak voltak a  Hungarotex naptárak, asztali fali és zsebnaptár változatban is. Ezek - elég ritkán jutottak el az ügyfélhez - a dolgozók rendre hazavitték őket, egyszerűen azért, mert tényleg szépek voltak.

És volt Hungarotex reklámzacskó is - telis-tele nyomva Hungarotex emblémával - MINDEN mennyiségben. És ezt hordtuk mindenhova, nemcsak külföldre, hanem elegáns (hazai) bevásárlásainkhoz, a Közértbe, az Úttörő Áruházba és a piacra is.