
Egyszerű, mondjuk neki, csak annyit kell mindig mondani, hogy
SZEMEM Ó FÁJ!
(Seven-o-five, 705) Mindig csak annyit mondjon, hogy szememófáj és biztosan megfogja kapni a kulcsot.
Ó, ez nagyon egyszerű, ezt nem fogom elfelejteni - hálálkodott a nagy hatalmú ember, de sajnos mindezt gyorsan elfelejtette, és a recepción a következő dolog történt.
A nagy-termetű ember már szinte hasalt a pulton, a kis-termetű, ázsiai származású recepciós ijedten hallgatta, ahogy a Nagy Ember magából kikelve bökdösi a saját szemét, miközben magyarul ordítja, hogy
-" Fáj a szemem! Nem érted! B.. meg! Fáj a szemem! B... meg!"....
Mert arra emlékezett, hogy valami baj van a szemével, de hogy pontosan mi is? és miért nem kapott kulcsot, ezt még talán ma sem érti ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése