TÜK

Ez volt a Titkos Ügyirat Kezelés rövidített betűszava. Ezt a használatban lehetett akár ragozni is, így hát utazás előtt mentünk a TÜK-be az okmányokat TÜKkösíteni. Volt egy külön, nagy komoly rácsokkal védett, a Nemzeti Bank széfjeivel vetekedő, szuper-biztonságos páncélszekrényekkel felszerelt TÜK szoba, a megfelelő igen szigorú – senkivel nem bratyizó - TÜK személyzettel.

Te Jó Ég!
Micsoda baromság volt ez a TÜK, de mindenkinek komolyan kellett venni, vagy legalábbis úgy kellett tennie.

Ha valaki hivatalosan külföldre utazott, igen sok és sokféle fontos(kodó) papírral kellett rendelkeznie. Az volt az általános elv, hogy a kiutazónál nem lehet gépelt, vagy kézzel írott papír, címlista, bármi, ami a legcsekélyebb információkat tartalmazhatta.

Mi, a reklámról általában kiállításokra utaztunk, a legtitkosabb anyag, amivel rendelkeztünk a kiállításra kiszállított áru konszignációja volt. Ezt a sokszor 18-20 oldalas konszignációt, valójában Pro Forma számlát – ki tudja miért, 18 példányban kellett sokszorosítani.

Nem biztos, hogy pontosan emlékszem rá, hogy hova is kellett ez a mérhetetlen mennyiségű papír, de kellett belőle egy-egy példány a ládába (vagy trankba), kellett jó néhány példány a MASPED-nek, hiszen ők voltak a szállítmányozók, kellett pár példány az Export Csomagoló KTSz-nek (az ő telephelyük a mai MÜPA helyén volt, az akkori „Világvégén” a Duna parton).

Kellett továbbá pár példány a Hungexpónak – vagy Mahir-nek – az ottani kiállítás szervezőnek, illetve szállítmányozónak, kellett egy példány az Október 6-a utcában lévő Hungarotex visszáru raktárnak, és kellett 10 példány (TÍZ!) a kiutazónak, a Hungarotexes kiállítás felelősnek.

Ez a konszignáció egyébként semmi konkrét, jobban mondva valóságos árura vonatkozó adatot nem tartalmazott. Az árakat igen nagyvonalúan – ötletszerűen adtuk meg – forintban és dollárban, illetve nyugatnémet márkában. Az árfolyammal nem sokat vacakoltunk, korunkat megelőzően általában 100 forintban számoltuk a dollárt (a hetvenes években.)

Szóval ezt a teljesen fals – egyébként normál postai úton, ezer helyre kijuttatott  irományt védte az imprilista-kémektől a mindenható TÜK.

A TÜK-nek szép „koreográfiája” volt. A TÜKKÖS kolléganőhöz előre és időre be kellett jelentkezni. A TÜKKÖSÍTÉSRE szánt papírokról egy újabb konszignációt kellett készíteni, ami azt tartalmazta, hogy mi kerül a TÜKKÖS nagy borítékba. De ezek között a kiutazó nevének, útlevélszámának, a kiutazás helyének és időtartamának is szerepelnie kellett, továbbá az Úti- illetve Feladattervnek is. Ez utóbbi azt takarta, hogy miért utazik ki valaki, és ott mit fog csinálni. A Feladat terv egyébként szintén nagyon sok példányban készült és első számú feltétele volt a kiutazásnak. Rengeteg fórumon került kiértékelésre és jóváhagyásra házon belül és kívül is (KKM).

De titkosítani kellett a szállodai visszaigazolást (lehetőleg a szálloda címével,) és főleg a kiutazók listáját, mert ez aztán tényleg óriási-nagy titok lehetett…

A TÜK szobában a nagyméretű, lehetőleg barna borítékba gondosan betették ezt a sok-sok igen titkos anyagot, tartalomjegyzékkel is ellátott, nem összehajtott, A/4-es papírtömeget, és gondosan celluxszal körberagasztották a széleit. Hogy még hivatalosabb legyen az eljárás, különféle pecsétekkel, névvel-számmal ellátott körbélyegzőkkel körbepecsételték. Majd a leragasztott borítékra rátették a tartalomjegyzéket – mármint, hogy mi van a TÜK-be zárva – és ezt az egészet, egy újabb, de most már lehetőleg fehér nagy-borítékba zárták. Erre újból rákerült az utazó neve, és többi adata, hogy a vámosok könnyen azonosíthassák.

A kiutazó a Vámosoknak minden esetben köteles volt bemutatni a TÜKKÖT.

A vámtiszt, vagy katona (mittudoménkicsoda) elvette a borítékot, gondosan ellenőrizte hogy sértetlen-e, ellenőrizte az utazó személyazonosságát, majd a dupla borítékról letépte a külsőt (a fehéret) és gondosan eltette a lepecsételt TÜKkös papírok tartalomjegyzékét. Hogy azután ezeket ki gyűjtötte, hol, mikor és főleg MINEK, ezt számomra máig homály fedi.

Az eljárás hivatalos definíciója egyébként a következő:
TÜK - titkos ügykezelés: alapja a Titkos Ügyviteli Szabályzat, amely szerint az állambiztonsági munka ügymenetében készült okmányok, iratok titkossági fokozatai a következők: titkos: szigorúan titkos; szigorúan titkos, különösen fontos.

És ennek csak a megcsúfolása volt az a sok-sok felesleges, nagyképű, bürokratikus bohóckodás amivel a kiutazásaim során találkoztam.

De hát abban a időben a Fő dolog az éberség volt, és hogy a kiutazó ne vigyen magával papírt. Mi meg elfogadtuk, hogy "ez a rend" az utazás ára.