Hollandia, Amsterdam 1976. január

Első hivatalos utam Hollandiába, Amszterdamba vezetett 1976 januárban.  

Egy nagy textil kiadványt készítettünk, a lehetőségekhez mérten valóban világszínvonalon... remek munkaélmény volt. 

A kinti kollégák - az International Textiles c. lap munkatársai - nem fúrták, hanem segítették egymást, mindenki értette a munkáját, a feladatát, vagyis azt, amit csinált és ezt a többiek el is hitték nekik. 

Azt hiszem ez volt a sikereik (egyik) nagy titka. 

Először voltam Nyugaton, ráadásul egyedül, nagyon féltem, hogy ne hibázzak...

A meseszép Hotel Hilversumban laktam, közel a Concertgebauwhoz, a villamos ott ment, hangtalanul az utcában... imádtam a valószínűtlen suhanását. 

A reggeli - remek volt.

Legalább 8-10 féle friss kenyeret kínáltak, fehéret, feketét, lenmagosat, pirítósat, péksüteményt, házi vajat, cseresznye és kissé keserű narancs lekvárt (imádtam) és persze tojást is, minden formában, a legfinomabb gépsonkát és a hihetetlenül ízletes holland sajtok egész garmadát... Egy jó kis reggelivel (szinte)  egész napra jól lehetett lakni.

Egyik nap már korán reggel elmentem sétálni, amindig hűvös, mindig esős Amszterdamban. Itt értettem meg, miért tudtak olyan pazar eget festeni a németalföldi művészek. Hát ott mindig ilyen drámai an gyönyörűséges az égbolt.
Csak délután kezdődtek a tárgyalások, és amikor elindultam a szállodából jól megjegyeztem az utat, azt hogy átmentem egy hídon, jobban mondva, nem is egy hídon, hanem itt rögtön egy másikon, és még egy másikon is .. 
Te jó Ég, itt csak hidak vannak! - és mire  valóban rájöttem, hogy Amszterdamban - csak a belvárosban, több mint 500 híd van, már annyira eltévedtem, hogy soha többé nem találtam volna oda a vendéglátó céghez... 

Így hát taxiba ültem - és utána már semmi nem volt nehéz, a taxis ismerte az utat.  Nem is akarták elhinni, hogy ekkorát gyalogoltam. 

Na és mit láttam első alkalommal Hollandiában?

Csodákat! 

Amikor megérkeztem a Malév géppel, a repülőtéren várt a kirendeltségvezető, a repülőtérről egyből egy étterembe mentünk tárgyalni - ebédelni. Egy magán úton, egy magán jachtklub hihetetlenül elegáns éttermébe. Amikor beléptem elkápráztatott a rengeteg virág, a hatalmas fejű sárgás rózsaszín tearózsák.  Ez így télvíz idején nem is lehet valódi! Azonnal elkezdtem nyomkodni az egyik bimbót, mert azt gondoltam, micsoda szép művirág. A kirendeltség vezető - áldott emlékű, segítőkész ember- csendesen elmosolyodott: - Kár nyomogatni! Ebben az országban  minden virág valódi. 

Az ebéd is nagy hatással volt rám, akkor találkoztam először (télen) a friss zöld salátákkal, akkor ettem először igazi bélszínt (sztéket) és nagyon finom desszertet. 

Szerencsém volt, és volt időm is a klasszikus üvegtetetőjű vízibuszos városnézésre, és a Rembrandt múzeumra is. 

Amikor a híres-nevezetes Kalverstraaton (Amszterdam Váci utcájában) sétáltam,  bámultam a sok szép holmit, a hihetetlen árubőséget, és közben láttam  az utca túloldalán, egy felettébb érdekesnek látszó kirakatot is. 
A kirakatban pedig felfedeztem egy szép vastag hajsütővasat! na éppen ilyenre lenne szükségem - gondoltam, és megnéztem közelebbről is.
Háááát, nem éppen hajsütő vas volt! Hanem valami egészen más! Egy olyan szerkezet, amit egy ilyen nyilvános blogban nem is illik a nevén nevezni. 
Amikor itthon elmeséltem, hogy mit láttam a kirakatban, az egyik meglehetősen szabad szájú (lengyel származású) manöken csak legyintett, és sajátos stílusában annyit mondott
" - Anyukám! mit vagy úgy oda? egy ellegans hölgy taskajabol nem is hianyozhat egy ilyen holmi...."  és hát ennyiben is maradtunk, miközben az egész osztály dőlt a röhögéstől.

A következő évek során -  még  mintegy 10 évig jártam rendszeresen ebbe a meseországba - és sikerült bejárnom egész Hollandiát keresztbe kasul, megismerni a nagyszerű, mindig segítőkész és toleráns holland embereket, akik olyan természetes eleganciával viselték a  nem hivalkodó gazdagságukat, hogy soha nem éreztem magam szegénynek, szakadtnak.