Ez a szálloda a moszkvai Kozmosz Hotel, franciák építették, a VDNH-val szemben, 1980-ban nyitották meg, egy hónappal az Olimpiai Játékok előtt. Ez a szálloda tényleg szép volt, tiszta és kényelmes, minden kapható volt benne, persze a maga korlátjaival...
Volt például sörözője, ahol finom csapolt sört lehetett kapni, persze kizárólag nyugati valutáért. Miután ebbe a szállodába helyi halandó be nem tehette a lábát, feleslegesnek tartották a bárban ezt a fontos - fizetési eszközre történő információ kiírni. A nagy nyári melegben azonnal sört kértem, amely hihetetlenül finom volt, jéghideg a hozzá illő hűtött pohárban. Amikor fizetni kellett és nagyvonalúan átadtam a Rublámat, azt azonnal vissza is kaptam
- Tolkó dollár! - mondta a főpincnök...
- Ja vengerszkaja, ja nye hacsu dollár, umenyja jeszty tolkó rubel... (és körülbelül ennyi is volt az én orosz nyelvtudásom összesen...)
Összeült a válságstáb, mit tegyenek. De én csak mutogattam az általuk kirakott tablicskura, amely szerint 1 rubel pontosan 1 dollárt ért! Nem volt mit tenni, a végén hosszas ártárgyalás után elfogadták a két rubelemet a jó kis sörért, és legnagyobb meglepetésemre újabb két rubelért, újabb pohár sört kaptam - merthogy igencsak megszomjaztam a nagy izgalomban. Ezt kevesen mondhatják el Moszkvában.
A Hungarotex , több más magyar külkereskedelmi vállalattal neon reklámot építtetett a repülőtérről a városba vezető Seremetyevói országút mellett, hogy Moszkva a megfelelő világvárosi fényekkel fogadhassa a sportolókat. A szöveg nem volt túl komplikált Vengerszkaja Moda - Hungarotex (Magyar Divat) - dizájn sem, egy 12 emeletes toronyház tetején díszelgett, a szöveg piros volt, a Hungarotex embléma pedig kék. Az szervezést a Hungexpo végezte, a kivitelezést egy csehszlovák cég vállalta (kapta).
Én mondtam a főnökeimnek, hogy nem tudok kimenni a neon átvételére, mert ehhez nem értek. De hát ez a projekt a reklámhoz tartozott, hirdetésnek minősült, nekem kellett kiutazni. Azt mondták egyszerű, ha világít átveszem, ha nem világít, akkor meg nem.
Az átadás ünnepélyes volt, este egy busszal, a külker cégek képviselői együtt végigmentek az útvonalon, a busz meg-megállt, mindig volt egy kis beszéd, egy kis pezsgő - ahogy kell. Amikor a mi cégünk neonjához érkeztünk és felkapcsolták a neont, három nagy toronyház sötétedett el egyszerre. Kiment az áram a lakásokból. De a neon égett és világított, gyönyörűen.
Én pedig (szakszerűen) átvettem. Ahogy tanították.
Mindezt a kirendeltségen nagy-nagy ünnepség követte, eltartott egy darabig, mondjuk napokig, amíg kitisztult a fejem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése